Cikk megosztása:
Minden jól sikerült képen találunk összefüggéseket, szabályszerűségeket. Ezek az együtthatók alkotják az alapját, lényegét a képalkotásnak, vagy ismertebb nevén a kompozíciónak. Ez az, amivel kommunikálunk, és amivel esztétikát hozunk létre.
Amikor komponálunk, akkor állítjuk össze a képet, akkor tervezzük meg, hogy mi kerüljön és hová, valamint mi az, ami ne látszódjon, akkor választunk nézőpontot is, és ezzel hozunk létre teret a képi elemek számára. Ez az, ami a kép tényleges elkészítése előtt zajlik és amelyet az ember tudatosan végez.
A komponálás jelenti a tudatos fényképezést. A komponálás mellőzése, vagy a komponálásról való nem tudás eredményezi a sok esetben hibás, jellegtelen, semmitmondó fényképet, amelyek kiábrándítanak, eltántorítanak sok embert a fotózástól. A harmóniát, az esztétikát, a jó érzést a kompozíció szabályai adják.
A tudatos képalkotás az elsődleges tényező a fényképezésnél. Képzeletben előre megalkotni, majd létrehozni egy látványt sokkal fontosabb bármi másnál. Miután alkalmazza az ember a képalkotás szabályait, a fényképei ezt tükrözni fogják. Egyre jobb és jobb képeket fog készíteni azáltal, hogy tudja mit és hogyan fényképezzen. A komponálási technikák inkább egyfajta útmutatást adnak a sikeres képek elkészítéséhez. Ezért annak ellenére, hogy a képalkotás szabályait betartja, figyel rá az ember, minden kép mást és mást fog mutatni, így nem lesznek sablonosak az alkotások.
Kompozíciós szabályok:
- A harmadolási szabály: A kép középpontjában helyezett téma - unalmas és egyhangú hatást kelt. A túlságosan a kép szélére került téma bizonytalan, egyensúlyát vesztett képi hatást kelt. A megoldás a harmadolási szabály. Osszuk fel képzeletben a képmezőt két-két vonallal, három vízszintes, és három függőleges csíkra. Ha az így kapott vonalak vagy metszéspontjaik mentén helyezzük el a témát, máris eleget tettünk a harmadolási szabálynak. A harmadoló vonalak találkozása az aranymetszés pontja. Bővebben itt ->>
- A kép tájolása: Mivel kultúránkban a balról jobbra olvasást és írást szoktuk meg, erre áll rá a szemünk. Ezért érdemes az álló témákat a bal oldali harmadoló vonal mentén elhelyezni.
- A fotóalany tájolása: Ha személyt fotózunk, figyeljünk rá, hogy a nézés irányába hagyjunk teret. Ellenkező esetben "kinéz" a képből.
- Mozgó téma tájolása: Hasonló a helyzet a mozgással, mint a személyek fotózásával. A mozgó motívum előtt több helynek kell lennie, mint mögötte. Ha kevés teret hagyunk előtte, az olyan, mintha nekimenne a kép szélének, ami zavaró.
- Horizont tájolása: Fontos, hogy milyen magasra tesszük a horizontot. Ha a kép felső részének közelébe kerül, akkor az megnöveli a tér látszólagos méretét. Az alacsonyra tett horizont nagy felületű égboltot hoz létre a képen. Ezzel segíti a nyitottság, szabadság, felszabadultság hangulatának kialakulását. Ha a horizont magasan van, a kép felső harmadában az megnöveli a tér jelentőségét, nagyobbnak tűnik. Ha pl. vízfelszínt szeretnénk fotózni, érdemes a horizontot a felső harmadoló vonalhoz igazítani.
- Megfelelő perspektíva (nézőpont) kiválasztása: A „békaperspektíva" kiemeli a téma nagyságát, s szinte ránk dőlni látszik, "madárperspektívával„ a szemlélő "néz le" a témára, "szemmagasság" megszokottabb, "unalmasabb" általánosabb perspektíva. Gyermekeknél jól megfigyelhető, hogy szinte minden kép vagy "béka" vagy "madár" perspektívából készülnek, ezek azok a nézetek, melyek érdekessé tesznek szinte bármilyen képet.
- Vonalvezetés: A táj- és panoráma képeknél fordul elő, hogy nincs meghatározott téma a fotón. A kompozíció alapja, hogy a néző tekintetét vezetni kell. egy kanyargó folyó, vagy út, egy átlósan bekomponált sövénykerítés alkalmas arra, hogy vezesse a néző tekintetét
- Keret: Ha megszokott témát egyedi módon szeretnénk megmutatni. Leggyakoribb keret a szabadban a kék ég lehet keretként használni hidat, ablakkeretet, boltívet, épület sarkát stb. Figyeljünk rá, hogy ne legyen látványosabb, mint a főtéma!
A kompozíciós hibákhoz lapozz tovább.