Cikk megosztása:

Minden jól sikerült képen találunk összefüggéseket, szabályszerűségeket. Ezek az együtthatók alkotják az alapját, lényegét a képalkotásnak, vagy ismertebb nevén a kompozíciónak. Ez az, amivel kommunikálunk, és amivel esztétikát hozunk létre.

Amikor komponálunk, akkor állítjuk össze a képet, akkor tervezzük meg, hogy mi kerüljön és hová, valamint mi az, ami ne látszódjon, akkor választunk nézőpontot is, és ezzel hozunk létre teret a képi elemek számára. Ez az, ami a kép tényleges elkészítése előtt zajlik és amelyet az ember tudatosan végez.

A komponálás jelenti a tudatos fényképezést. A komponálás mellőzése, vagy a komponálásról való nem tudás eredményezi a sok esetben hibás, jellegtelen, semmitmondó fényképet, amelyek kiábrándítanak, eltántorítanak sok embert a fotózástól. A harmóniát, az esztétikát, a jó érzést a kompozíció szabályai adják.

A tudatos képalkotás az elsődleges tényező a fényképezésnél. Képzeletben előre megalkotni, majd létrehozni egy látványt sokkal fontosabb bármi másnál. Miután alkalmazza az ember a képalkotás szabályait, a fényképei ezt tükrözni fogják. Egyre jobb és jobb képeket fog készíteni azáltal, hogy tudja mit és hogyan fényképezzen. A komponálási technikák inkább egyfajta útmutatást adnak a sikeres képek elkészítéséhez. Ezért annak ellenére, hogy a képalkotás szabályait betartja, figyel rá az ember, minden kép mást és mást fog mutatni, így nem lesznek sablonosak az alkotások.

Kompozíciós szabályok:

• A harmadolási szabály: A kép középpontjában helyezett téma - unalmas és egyhangú hatást kelt. A túlságosan a kép szélére került téma bizonytalan, egyensúlyát vesztett képi hatást kelt. A megoldás a harmadolási szabály. Osszuk fel képzeletben a képmezőt két-két vonallal, három vízszintes, és három függőleges csíkra. Ha az így kapott vonalak vagy metszéspontjaik mentén helyezzük el a témát, máris eleget tettünk a harmadolási szabálynak. A harmadoló vonalak találkozása az aranymetszés pontja. Bővebben itt ->>
• A kép tájolása: Mivel kultúránkban a balról jobbra olvasást és írást szoktuk meg, erre áll rá a szemünk. Ezért érdemes az álló témákat a bal oldali harmadoló vonal mentén elhelyezni.
• A fotóalany tájolása: Ha személyt fotózunk, figyeljünk rá, hogy a nézés irányába hagyjunk teret. Ellenkező esetben "kinéz" a képből.
• Mozgó téma tájolása: Hasonló a helyzet a mozgással, mint a személyek fotózásával. A mozgó motívum előtt több helynek kell lennie, mint mögötte. Ha kevés teret hagyunk előtte, az olyan, mintha nekimenne a kép szélének, ami zavaró.
• Horizont tájolása: Fontos, hogy milyen magasra tesszük a horizontot. Ha a kép felső részének közelébe kerül, akkor az megnöveli a tér látszólagos méretét. Az alacsonyra tett horizont nagy felületű égboltot hoz létre a képen. Ezzel segíti a nyitottság, szabadság, felszabadultság hangulatának kialakulását. Ha a horizont magasan van, a kép felső harmadában az megnöveli a tér jelentőségét, nagyobbnak tűnik. Ha pl. vízfelszínt szeretnénk fotózni, érdemes a horizontot a felső harmadoló vonalhoz igazítani.
• Megfelelő perspektíva (nézőpont) kiválasztása: A „békaperspektíva" kiemeli a téma nagyságát, s szinte ránk dőlni látszik, "madárperspektívával„ a szemlélő "néz le" a témára, "szemmagasság" megszokottabb, "unalmasabb" általánosabb perspektíva. Gyermekeknél jól megfigyelhető, hogy szinte minden kép vagy "béka" vagy "madár" perspektívából készülnek, ezek azok a nézetek, melyek érdekessé tesznek szinte bármilyen képet.
• Vonalvezetés: A táj- és panoráma képeknél fordul elő, hogy nincs meghatározott téma a fotón. A kompozíció alapja, hogy a néző tekintetét vezetni kell. egy kanyargó folyó, vagy út, egy átlósan bekomponált sövénykerítés alkalmas arra, hogy vezesse a néző tekintetét
• Keret: Ha megszokott témát egyedi módon szeretnénk megmutatni. Leggyakoribb keret a szabadban a kék ég lehet keretként használni hidat, ablakkeretet, boltívet, épület sarkát stb. Figyeljünk rá, hogy ne legyen látványosabb, mint a főtéma!

A kompozíciós hibákhoz lapozz tovább.

Kompozíciós hibák:

• Dőlés: A téma kismértékű dőlése nagyon zavaró. Ezt az okozza, hogy ferdén tartjuk a fényképezőgépet. Fényképezéskor figyelni kell a vízszintes vagy függőleges elemek helyzetének viszonyát a kép kereső széléhez, vagy a harmadoló vonalak széléhez képest. Ha nem sikerült megfelelő helyzetben tartani a fényképezőgépet, akkor ezt a hibát utólagos vágással is lehet korrigálni.
• Hibás kompozíció: Sok hasonló kicsi elem Ha a képfelületen sok hasonló elem helyezkedik el, akkor egyik sem vonja magára a tekintetet, a kép érdektelen lesz. Ezt ellensúlyozhatjuk azzal, ha egy motívumot a többihez képest viszonylag nagy méretben kiemelünk. Így ez fő motívummá lép elő, többi pedig háttérként funkcionál. Tehát hibás a kompozíció, ha sok az egyforma elem. Helyes a kompozíció, ha egy elemet kiemelve a szemünk megtalálja a főmotívumot, így érdekessé válik a kép.
• Túl sok látszik a környezetből: A fő témaként megjeleníteni kívánt szereplő körül nagyon sok a környezet.Ha egy személy a téma, akkor tegyük a hátteret hangsúlytalanná, szűkítsük a képkivágást a személyre ezt zoommal, vagy a tárgyhoz való közelítéssel tehetjük, vagy kint a szabadban próbáljuk meg életlenné tenni a hátteret, ezt pedig nagyobb fókusz távolságú úgynevezett portré objektívvel tehetjük vagy, zoomolással, és magasabb rekesz értékkel kis rekesz nyílással tudjuk elérni.
• Felesleges képelemek: A felesleges motívumok megjelenése a képen zavaró, elvonja a figyelmet a lényegről. Mindig nézzük meg, hogy abból, amit a keresőben látunk, mi a fontos és mi nem. A fontosat emeljük ki, a lényegtelent hagyjuk le a képről. Ezt megfelelő nézőpont megválasztásával,és az optimális képkivágással oldhatjuk meg.
• Hibás beállítás: Túl távolról készült a kép, így sok felesleges elem is belekerült. A helyes beállítás az amikor csak a fő téma látszik és nincsenek zavaró elemek a képen.
• Vágási hiba: Mindig el kell dönteni, hogy mennyi környezetet akarunk a fő téma körül hagyni. Nagyobb tér akkor kell, ha ez jelentéstartalommal bír, például ha jelezni akarjuk, hogy hol van a szituáció. Portrénál a környezet tárgyaival is jellemezhetjük az alanyt. Ha a környezetnek nincs ilyen funkciója, jobb lehagyni a képről. Általánosságban elmondható, hogy a legszűkebb képkivágás a leghatásosabb. Sokszor még a fő motívum egy részletének kivágása is növeli a hatást. A vágást elérhetjük nem csak utómunkával, hanem optikailag is. Itt jön a gyerekek által is használt szabály, mégpedig, hogy az objektívünk látószögéhez képest minél közelebb kell menni a témához. Ezt pedig vagy az objektív zoom-jával, vagy ha az nem elég akkor fizikailag kell megoldanunk, oda kell menni a témához.

Nagy általánosságban elmondható az, hogy mindig törekednünk kell a képek megfelelő megkomponálására, hogy minél kevesebb utómunkát igényeljenek képeink, mivel az utómunka bármennyire is könnyen kivitelezhető, már digitális módosítás a képen, és minden egyes módosítás ront a képminőségen. Vannak esetek, amikor az optikai képkivágás elhagyható, ha csakis vágási munkát hagyunk az elkészült képen a komponálással. Ilyenkor ha ügyesen komponáltunk, akkor egy képből akár több kompozíciót is kihozhatunk, ám minél többet kattintunk és komponálunk, annál gyakorlottabbak leszünk és annál rutinosabban megy a képalkotás.

Vissza