-Nyilvános események, rendezvények, táj és utcarészlet:
A képmás nyilvánosságra hozatalának tilalma nem vonatkozik a nyilvános eseményekről, rendezvényekről, táj- és utcarészletekről készült felvételekre, amikor tehát az ábrázolás módja nem egyéni, amikor a felvétel összhatásában örökít meg a nyilvánosság előtt lezajlott eseményeket. A nyilvánosságra hozatalhoz a felvételen ábrázolt személy hozzájárulására van viszont szükség, ha - az összes körülményre tekintettel - megállapítható a felvétel egyedisége, egyéni "képmás"-jellege. A nyilvános helyen (utcán, kiállításon, előadáson, sportmérkőzésen stb.) megjelenő személyek nem sérelmezhetik alaposan azt, hogy tudósításban (riportfilmben, tv.-híradóban) a közönség körében az ő képmásukat is felveszik és vetítik. Ez - ha nem visszaélésszerűen, nem sértő módon történik - valóban nem tekinthető a "képmás közzétételének". (BH1985. 17.)
A nyilvános helyen történő fotózás esetében tehát azt kell szem előtt tartani, hogy a személy, akit fotózunk a kép főszereplője, vagy mellékszereplője lesz. Ha az alany maga a téma, vagy hangsúlyos helyet kap a kompozícióban, bizonyos szituációt rajta keresztül érzékeltetünk, már szükség van a hozzájárulására. Olyan "nagyszabású társadalmi esemény", mint például a 2006. őszén a "kell egy hét együttlét" jegyében lezajlott tüntetéssorozat és az azt kísérő szórványos összecsapások részvevőjének számolnia kellett a sajtó jelenlétével, így a sajtóban közzétett képek ellen kifogást akkor sem emelhet, ha a Diszkoszvető művészi kidolgozottságát is túlszárnyaló fotóművészeti mesterműben, a pillanat hangulatát az átszellemült arckifejezés legapróbb részleteiben visszaadó közelképben került megörökítésre, ahogy a vízágyú vizétől és az utca porától sáros utcakő a fizika törvényeinek engedelmeskedve éppen elhagyja munkától megfáradt kérges tenyerét és megkezdi útját a kordon túloldalán sorakozó rendőrök felé. (Ez ráadásul nemcsak hogy nyilvános közszereplésen készült felvételnek, hanem ismeretlen helyen tartózkodó személy felkutatása érdekében nyomós közérdekből vagy méltányolható magánérdekre figyelemmel közzétett fotónak is minősül.)
Számos vitára adott okot az is, hogy nyilvános közszereplésnek lehet-e minősíteni azt a helyzetet, amikor valaki nem aktív szereplőként, hanem nézőként, hallgatóként - tehát passzívan - vesz részt valamely nyilvános társadalmi, politikai vagy kulturális eseményen (például színházi előadáson, sportrendezvényen, tömeggyűlésen stb.). A többségi felfogás ennek megítélésekor azt tartja szem előtt, hogy az érintett valamely közfeladat ellátása érdekében van-e jelen vagy sem. Amennyiben a részvétel célja az, hogy nyilvános tevékenységgel valamilyen értéket továbbítson mások számára, a nyilvános közszereplés feltételei fennállnak, ellenkező esetben azonban nem. Így például egy tüntetés részvevője megítélésem szerint közszereplőnek minősül, mivel a tömegből egy-egy résztvevőt külön is kiemelő egyéniesített ábrázolási módnak sincs akadálya, ha a felvétel olyan nyilvános közéleti eseményről készült, amelyen szokásos a film, illetve hangfelvétel készítés, mellyel tehát minden résztvevő alappal számolhatott.

-Közéleti személyiségek:
Sokszor vitatott, hogy egy közéleti személyiség esetében hol húzódnak meg a hozzájárulásától független nyilvánosság határai, s mely helyzetek sorolhatók a képmáshoz és hangfelvételhez való jog szabályozásával már védett magánérdek körébe. A gyakorlat ebben a körben a védelmet nem a nyilvános megjelenés tényéhez, hanem annak céljához, rendeltetéséhez köti. A közszereplő képmása csak közszerepléseivel összefüggésben, a közéleti megnyilvánulásai által meghatározott keretben, annak bemutatására használható fel az érintett hozzájárulása nélkül (BH2006. 282)