Digitális zoom

Az optikai zoomon kívül szinte minden gépben használhatunk digitális zoomot is, kivéve például a komolyabb tükörreflexes gépeket. Míg az optikai zoomnál valós nagyítást kapunk, úgy a digitális zoom nem nyújt tényleges nagyítást, így részletesebb képet sem, csupán a meglévő képadat digitális kinagyítását. A digitális zoomnak nincs túl nagy jelentősége. Különösebb figyelmet ne szenteljünk ennek az adatnak!

Képstabilizátor

A képstabilizátor előnye, hogy kezünk természetes remegését a stabilizátor megpróbálja kompenzálni, így gyengébb fényviszonyok között, vagy nagyobb zoommal, kézből is van esélyünk éles kép készítésére. Használata azonban viszonylag korlátozott, végtelen ideig nem képes kiszűrni a remegést, tehát ne várjunk tőle csodát. A gép árát megdrágítja, de például 10x-es zoom körüli gépeknél nagyon ajánlott ilyet választani.

A DSLR gépeknél általában az optika van ellátva képstabilizátorral - ezzel jócskán megdrágítva annak értékét - de vannak képstabilizátoros képvázak is, ehhez viszont kisebb választék áll rendelkezésre optikákból. A képstabilizátor optikával viszont éles képet készíthetünk olyan alacsony zársebességnél is aminél alapállapotban

Automata élességállítás (AF) AF-segédfény

Ez esetben a gép önmaga állítja be a kép élességét. Néhány nagyon olcsó gép nem rendelkezik automata élességállítással. Ezeket fix fókuszos gépeknek nevezzük. Az ilyen gépek képein bizonyos távolságtartományon belül (például 60 centimétertől végtelenig) minden éles. Legnagyobb előnye a fix fókuszos gépeknek, hogy megspórolják a gép automata élességállításának sokszor több másodperces idejét, így szinte azonnal lehet velük exponálni.

Az AF működése szerint két csoportra oszthatjuk.
Az egyik csoport működése a kontrasztmérésen alapul. Ilyen automata dolgozik a kompakt gépekben ahol az élességállításhoz szükséges méréseket, maga a képérzékelő végzi.
A másik csoport működése a fáziskülönbség mérésen alapul. Ilyen automata dolgozik a tükörreflexes gépekben. Itt a méréseket egy külön egység végzi. A képérzékelő nem alkalmas a feladatra mivel a mérés során a redőnyzár még takarja, továbbá az ilyen méréshez AF maszkra és másodlagos képalkotó lencsére (lencsékre) van szükség mely a kép rögzítése során, útban lenne.

Alap állapotban az élességet a kép közepén lévő területre fókuszálja, de vannak gépek amelyeknél magunk is meghatározhatjuk, hogy a képmező melyik területét használja élességállításra. Általában a keresőben, vagy a hátsó LCD kijelzőn a képmezőben lévő kis négyzet (téglalap) jelzi az éppen aktív fókuszmezőt. Az automata élességállítás előnye, hogy kényelmes és általában pontos, hátránya, hogy több másodpercig is eltarthat, így közben könnyen lemaradunk a valóban megörökíteni kívánt témáról.

A kontrasztérzékelős élességállítást úgy bírhatjuk gyorsabb és megbízhatóbb munkára, ha eltérő fényességű, nagy kontrasztkülönbségű területekre próbálunk élesíteni. Csíkos, kockás, erősen mintázott felületeken a gép könnyebben megtalálja az élességet, mint például egy sima fehér falon nem fogja.


Szintén gondot jelenthetnek a gyengébb fényviszonyok. Itt nem kell koromsötétre gondolnunk, hiszen az autófókusznak sokszor elég egy félhomályos szoba is, hogy nehezen boldoguljon. Ilyenkor egyszerűen képtelen beállni, és ide-oda hintázik, bizonytalankodik az élességállítás, vagy életlen kép a végeredmény. Ennek kiküszöbölésére némely gép rendelkezik ún. autófókusz-segédfénnyel.

Ez egy kis lámpa vagy lézer fényforrás, amely az élességállítás közben rövid időre felvillan és megvilágítja a fókuszáláshoz szükséges sötétebb területet. Ha szerencsénk van, akkor ez a fény elegendő lehet, hogy gépünk megtalálja a helyes élességet, bár ez nem minden esetben garantált. A segédfény hatótávolsága is korlátozott, leginkább 2-3 méter távolságra hatásos, az erősebbek esetleg 5-7 méterig nyújthatnak segítséget.