A gépváz anyaga

A gép külső borításának anyaga. Legtöbb esetben műanyag, de sok gép váza nem korrodálódó, könnyű fém (pl. alumínium, magnézium). A fémváz amellett, hogy elegánsabb, várhatóan tartósabb is, viszont megdrágítja a gépet (azonos kategóriájú gépek fémvázzal drágábbak), és jobban reagál a külső hőmérséklet változásaira. Ez nyáron előny, mert a gép könnyebben lehűl, télen viszont kellemetlen lehet kesztyű nélkül a jéghideg fémváz fogása. Általában a kompakt gépeket teszik fém vázba a DSLR gépeket inkább nagyon erős műanyag burkolattal látják el.

Pixelek száma

A képalkotásban résztvevő tényleges képpontszám, milliószorosát megapixelnek hívjuk. Például a 3,9 millió pixel 4 megapixeles gépet jelent. A megapixel szám nem jelent automatikusan jobb képminőséget, csak nagyobb képméretet, ami természetesen magával hozhatja a jobb minőséget is, de ez a jellemző inkább mennyiségi, mint minőségi adat.

De egy dologról nem szabad megfeledkezni: egy 8-12 megapixeles kompakt gépnél a fényérzékelő lapkán lévő képpontok mérete olyan pici, hogy a felbontás növekedése nemcsak hogy már semmi előnyt nem jelent, de mivel zajosabbak lesznek a felvételek, gyengébb képeket tud csak készíteni mint kisebb felbontású társa.

1995 - ebben az évben jelentek meg az első digitális fényképezőgépek (Casio QV-10, Kodak DC 40 stb.). Ezek pixelszáma alacsony volt, kinyomtatott képeik nem voltak elfogadható minőségűek. A sajtó kritizálta alacsony felbontásukat, amire a gyártók a megfelelő választ adták, növelték azt. Az átlagos fényképezőgép 1996-ban 800 ezer, 1998-ban már 2 megapixeles volt. Ez már elég volt egy 10×15-ös jó minőségű nyomat készítésére, de A4-es méretben már elbuktak. Ekkor még igaz volt az a megállapítás, hogy "a több megapixel jobb képet jelent". A minőség szempontjából a pixelek száma volt a szűk keresztmetszet, mindenki hallott erről a tényről, és ez beleégett a fejekbe.

Az idő telt, a 2004-es Photochinán megjelentek a 6 megapixeles termékek. A szakértők egyetértettek abban, hogy egy ilyen gép átlagos körülmények között már egy 35 mm-es filmmel összevethető minőséget hoz. A szerzők visszatekintve megállapítják, hogy azóta azonban csak folyamatosan romlott a helyzet. Felhívásuk szerint a 2005-ben megjelent nyolc megapixeles fényképezőgépek felvételein extrém képhibák (ún. képzaj) jelentek meg. A probléma napjaink 10-12 megapixeles gépeinél csak rosszabbodott. A gyártók a hibák kiküszöbölésére szoftveres zajszűrést és képszerkesztést alkalmaztak, de az elérhető eredmény behatárolt.

A legtöbb ember szerint annál jobb egy fényképezőgép, minél több megapixeles, így a gyártók alkalmazkodnak ehhez, és egyre nagyobb felbontású masinákat dobnak piacra. Viszont ez nem javítja a képminőséget, erre akarnak rávilágítani a szerzők. Természetesen a megapixel probléma inkább a Kompakt és Bridge gépekre jellemző, a DSLR gépek a nagy felbontású képeket szinte zajmentesen adják vissza még ISO 800-1600-ban is. Ez azért van, mert itt nem kis mikroba méretű a képérzékelő és ezekbe a gépekbe több pénzt is nyomnak bele a gyártók, hogy precízebb professzionális gépet alkossanak.

A kompakt fényképezőgépek kicsik és olcsók, ennélfogva apró, 0,5×9,4 vagy 5,4×6,8 mm-es fényérzékelő lapka van bennük. A gyártók ahhoz, hogy növeljék a megapixelek számát, ezt a méretet osztják fel egyre több részre. Az eredmény az érzékenység csökkenése és a képzaj emelkedése, mivel a kisebb képpont kevesebb fényt gyűjt össze. Az eredeti cél persze a felbontás növelése volt, azonban ennek eléréséhez jobb lencsék is szükségesek, melyek mérete szükségszerűen nagyobb, és a gép máris nem felel meg a méretbeli követelményeknek. Ezzel együtt a pixelek mára olyan aprók lettek, hogy a fény hullámhosszával kapcsolatos fizikai akadályok is felmerültek, amik szintén rontják a képminőséget.

A cégek, megállapításuk szerint manapság már nem a pixelek mennyiségének, hanem azok méretének növelése a fejlődés útja. Azonban a nagyobb pixelekhez növelni kellene a szenzor méretét, és ezzel együtt a lencsék, azaz a fényképezőgép is nagyobb lesz. Azaz találni kell egy optimális méretet ami minőségileg még megfelelő, és egyben kielégíti az átlagfogyasztók méretre vonatkozó elképzeléseit is.