Fókuszálás közben arra kell koncentrálni, hogy a fényképező gépet folyamatosan fordítsuk, ezért jobb, ha nem fejjel, hanem teljes törzsből fordulunk a géppel együtt, valamint hogy a témát tartsuk ugyanazon a fókusz ponton. Előfordulhat sokszor, hogy zavaró tényezők kerülnek a komponálásba, de hagyjuk figyelmen kívül. Ki kell zárni a zavaró tényezőket, mint például egy belépő személy, egy átsuhanó fa, vagy ág, vagy bokor. A sorozat képeink közül úgyis lesz olyan amely a zavaró tényezőktől mentes, ezért nem is kell foglalkozzunk vele.

Ha képstabilizátoros a gépünk az plusz előnyt tud biztosítani, feltéve, ha alkalmas arra, hogy az oldal irányú mozgást ne kompenzála, mert, ha nem, akkor pont úgy járunk mint az automata fókusszal, hogy belejavít és életlen lesz a kép.

Van azonban még egy eszköz amit fel tudunk használni a svenkelés során. Ez nem más mint a vaku. Hogy hogyan is? Úgy, hogy a vaku segítségével sokkal zsebben kimerevíthető egy mozgásban lévő tárgy, ezáltal könnyebb szép éles képet alkotni róla még mozgás közben is úgy hogy a háttér elmosódását teljes mértékben meghagyja.

Összegzés ként elmondható, hogy sok érdekes kép készíthető ezzel a technikával, szűk játék térrel, ami azt jelenti, hogy hamar kimeríti a lehetőségeket, így kevesek szeretik, de kimondottam jó móka ilyen képeket készíteni, mert mozgalmas. A tárhelyet nem feltételen kíméli, azonban sok hely megmarad a szektálás után. Ez visszafelé is igaz, rengeteg képet kell készíteni azért, hogy legyen köztük értékelhető, de ami értékelhető és szép azért megéri a fáradság.