Cikk megosztása:

A perspektíva jó használata egy nagyon egyszerű módszer arra, hogy bármilyen témát izglamasabban tudjunk feldolgozni. Nem elég, ha fogjuk a gépet és szemünk elé tartva csak nyomjuk a gombot. Érdemes megvizsgálni, hogy mi is az amit fotózunk. Ha például felénk forduló gyerekeket csak a felnőtt szemszögéból fotózunk, mindig nyújtottnyakú kisembereket fogunk látni. Amennyiben viszont vesszük a fáradtságot és legugolunk a gyermek szemmagasságába, egészen más lesz az üzenet. A fotós egy pillanat alatt játszótárssá válik és majd a kép szemlélője is bevonódik a játékba.

Alapvetően három szemszögből indulhatunk ki: Békapersektíva, szemmagasság és madárperspektíva.

Békaperspektíva: a béka szemszögéből, azaz lentről fényképezünk. Ilyen estben a téma nagysága megsokszorozódik. Olyan érzetet kelt, mintha ránk dőlne. Amennyiben embert fotózunk, érdemes a tokakérdést mérlegelni!

Szemmagasság: nem a fotós szemére utal, hanem az adott téma magasságára. Sokak szerint ez a legunlamasabb perspektíva, de szerintem ennek is megvan a maga szépsége.

Madárperspektíva: ebben az esetben értelemszerűen fentről fotózunk, rálátunk a témára, így ebből a perspektívából más a viszonya a témának a környezetéhez.

Bármit vagy bárkit fotózunk, tartsuk szem előtt, hogy a lábunk legalább olyan fontos mint a szemünk. Ebben az értelemben gugoljunk, akár hasaljunk vagy akár másszunk ha kell!