Kompozíciós hibák:

• Dőlés: A téma kismértékű dőlése nagyon zavaró. Ezt az okozza, hogy ferdén tartjuk a fényképezőgépet. Fényképezéskor figyelni kell a vízszintes vagy függőleges elemek helyzetének viszonyát a kép kereső széléhez, vagy a harmadoló vonalak széléhez képest. Ha nem sikerült megfelelő helyzetben tartani a fényképezőgépet, akkor ezt a hibát utólagos vágással is lehet korrigálni.
• Hibás kompozíció: Sok hasonló kicsi elem Ha a képfelületen sok hasonló elem helyezkedik el, akkor egyik sem vonja magára a tekintetet, a kép érdektelen lesz. Ezt ellensúlyozhatjuk azzal, ha egy motívumot a többihez képest viszonylag nagy méretben kiemelünk. Így ez fő motívummá lép elő, többi pedig háttérként funkcionál. Tehát hibás a kompozíció, ha sok az egyforma elem. Helyes a kompozíció, ha egy elemet kiemelve a szemünk megtalálja a főmotívumot, így érdekessé válik a kép.
• Túl sok látszik a környezetből: A fő témaként megjeleníteni kívánt szereplő körül nagyon sok a környezet.Ha egy személy a téma, akkor tegyük a hátteret hangsúlytalanná, szűkítsük a képkivágást a személyre ezt zoommal, vagy a tárgyhoz való közelítéssel tehetjük, vagy kint a szabadban próbáljuk meg életlenné tenni a hátteret, ezt pedig nagyobb fókusz távolságú úgynevezett portré objektívvel tehetjük vagy, zoomolással, és magasabb rekesz értékkel kis rekesz nyílással tudjuk elérni.
• Felesleges képelemek: A felesleges motívumok megjelenése a képen zavaró, elvonja a figyelmet a lényegről. Mindig nézzük meg, hogy abból, amit a keresőben látunk, mi a fontos és mi nem. A fontosat emeljük ki, a lényegtelent hagyjuk le a képről. Ezt megfelelő nézőpont megválasztásával,és az optimális képkivágással oldhatjuk meg.
• Hibás beállítás: Túl távolról készült a kép, így sok felesleges elem is belekerült. A helyes beállítás az amikor csak a fő téma látszik és nincsenek zavaró elemek a képen.
• Vágási hiba: Mindig el kell dönteni, hogy mennyi környezetet akarunk a fő téma körül hagyni. Nagyobb tér akkor kell, ha ez jelentéstartalommal bír, például ha jelezni akarjuk, hogy hol van a szituáció. Portrénál a környezet tárgyaival is jellemezhetjük az alanyt. Ha a környezetnek nincs ilyen funkciója, jobb lehagyni a képről. Általánosságban elmondható, hogy a legszűkebb képkivágás a leghatásosabb. Sokszor még a fő motívum egy részletének kivágása is növeli a hatást. A vágást elérhetjük nem csak utómunkával, hanem optikailag is. Itt jön a gyerekek által is használt szabály, mégpedig, hogy az objektívünk látószögéhez képest minél közelebb kell menni a témához. Ezt pedig vagy az objektív zoom-jával, vagy ha az nem elég akkor fizikailag kell megoldanunk, oda kell menni a témához.

Nagy általánosságban elmondható az, hogy mindig törekednünk kell a képek megfelelő megkomponálására, hogy minél kevesebb utómunkát igényeljenek képeink, mivel az utómunka bármennyire is könnyen kivitelezhető, már digitális módosítás a képen, és minden egyes módosítás ront a képminőségen. Vannak esetek, amikor az optikai képkivágás elhagyható, ha csakis vágási munkát hagyunk az elkészült képen a komponálással. Ilyenkor ha ügyesen komponáltunk, akkor egy képből akár több kompozíciót is kihozhatunk, ám minél többet kattintunk és komponálunk, annál gyakorlottabbak leszünk és annál rutinosabban megy a képalkotás.

Vissza